Spárga

A spárga népies neve: csirág, nyúlárnyék. Valószínűleg a Földközi-tenger medencéjéből származik. A vadon termő spárgát már az egyiptomiak és a görögök is fogyasztották. Nevét is azóta jegyzik, az "asparagos" szó ugyanis görögül fiatal hajtást, nyelet jelent. A rómaiak kifejlesztették a termesztését, de még mindig az ínyenc gazdagok táplálékai közé tartozott. A későbbiekben  a reneszánsz idején újra megjelent, és az ínyencek kedvencévé vált. A luxusterméknek számító spárgát nagyra értékelték a királyok és hercegek is. III. Henrik kegyenceit kényeztette vele, XIV. Lajos pedig megkövetelte, hogy asztalán mindig legyen spárga. Hogy parancsának eleget tegyen, a királyi kertész, La Quintinie kidolgozott egy melegágyas termesztési módszert, amelynek segítségével gyakorlatilag egész évben szedhettek spárgát! A XIX. század elejéig csak a vagyonos ínyencek engedhették meg maguknak ezt a kifinomult és igen drága zöldséget.
A spárga évelő növény, telepítés után 15-20 évig képes teremni.A színe attól függ, milyen hosszan volt kitéve napfénynek. A növény, amelyet fogyasztunk, nem más, mint egy fiatal hajtás, amely a föld alatt a fény felé tör. Mihelyt az első spárga feje kibújik, a termesztő igazi versenyfutásban van az órával. Hiszen az eredetileg még fényt nem látott, húsos, gyöngyházas fehér spárga a fényen nagyon gyorsan elszíneződik: először rózsaszín, majd lila lesz. A zöld spárga különleges technikával jön létre: amikor a hajtás kibújik a földből, egy kis átlátszó műanyagfólia-alagút biztosít számára enyhe klímát. A vékonyka spárga nagyon gyorsan megnyúlik, és így megőrzi gyenge húsát, és teljes hosszában bezöldül. A spárga szedése kizárólag kézi művelet, amely nagy szakértelmet kíván. A mester könnyedén megtapogatja a földet, hogy megtalálja, hol helyezkednek el a spárgák, majd a spárgaszedő kanállal (fél-hengeralakú kés) – figyelve, hogy a növény gyökerei, amelyek a következő években még termést hoznak, meg ne sérüljenek - finoman levágja a szárakat a tőről.

Elkészítése:
A fehér és lila spárga aljából (amely kissé rostosabb) vágjunk le kb. 2 cm-t, majd krumpli-hámozóval hámozzuk meg a szárakat a csúcstól az alja irányába. A zöld spárga csak mosást igényel. A fehér és lila spárga lábasban 20 perc alatt megfő csokorba kötve, illetve 10 perc alatt kuktában. A zöld spárga öt perccel rövidebb idő alatt megfő. Ha mikrohullámú sütőben készítjük, nem kapunk jó eredményt, mert a spárga túl kemény marad. A spárga elkészítésének legfinomabb módja, ha olyan edényben főzzük meg, amely elég magas és szűk ahhoz, hogy a csúcsok felfelé nézzenek. Főzés után a spárgát száraz konyharuhán lecsepegtetjük, majd ezután tálaljuk. Klasszikus párosítás a hollandi mártás és a petrezselymes újburgonya.

Egészségügyi előnyei:
A spárga Európában, Ázsiában is őshonos növény, melyről első írásos feljegyzéseink Hippokrátesz-től származnak, a munkájában föllelhető, hogy az i.e. 460-370 körüli időkben főként gyógyhatása miatt tartották becsben. Gyógynövényként elsősorban vízhajtó és vesekő-eltávolító szerként használták.
Lippai János az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében már a következőket írja: "Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik." 
Mióta ismerjük beltartalmát, tudjuk, hogy az egyik legegészségesebb növény tavasszal. A téli időszakban lerakódott salakanyagok, a kialakult túlsúly eltávolítására alkalmas, mivel jól emészthető rostok alkotják a növény szárát, és vízhajtó tulajdonságával van összefüggésben, hogy segíti a szervezet méregtelenítését. A friss hajtások A-, B1-, B2-, B6, C- és E-vitaminban, folsavban gazdagok. Sok értékes aminosavat, köztük Aszparagin savat is tartalmaz. B-vitamin- tartalma segít a haj és köröm egészségének megőrzésében. Vízhajtó hatással bír, ezért fogyasztása a vesegondokat is enyhítheti. Lúgtartalma miatt mindenki számára ajánlatos, helyreállítja ugyanis a vér egészséges sav-lúg egyensúlyát. Folyamatos használata csökkentheti vagy akár meg is szüntetheti a reumatikus fájdalmakat és a köszvényt. Tartalmaz kalciumot, foszfort, vasat, nátriumot, sok káliumot, a nyomelemek közül ónt, szilíciumot, molibdént. A zöld spárga klorofillban gazdag, több benne a C-vitamin és a karotin, mint világos változatában, ezért táplálékként is értékesebb.
Sok benne a glutation. Ez az antioxidáns megvédi a szervezetet a vírusok és a rák bizonyos fajtái ellen, valamint fontos szerepe van sejtképzési folyamatokban. A nyers spárgalé vesekő kioldására is alkalmas.
(sol)


Teljes értékű táplálkozás-hús,tej,tojás

Teljes értékű táplálkozás
A teljes értékű táplálkozással foglalkozó cikksorozatban a táplálkozási piramis elvének megfelelően esik szó az egyes élelmiszercsoportok jelentőségéről, fogyasztásukra javasolt mennyiségéről és minőségéről. A korábban megjelent cikkekben a gabonák, zöldség- és gyümölcsfélék szerepeltek, most az állati fehérjék, ezt követően a zsírok, olajok, cukor és só.  Befejezésként a vegyszermentes termelésből származó bio élelmiszerek kerülnek „terítékre”.



3. Hús, tej, tojás
Az állati termékek legfőbb alkotója a fehérje, amely fontos ahhoz,  hogy szervezetünk jól működjön, az izomzat fejlődjön. Mintegy száz évvel ezelőtt az akkori táplálkozási szokásoknak megfelelően az emberek étkezésében nagyobb arányban szerepeltek a növényi fehérjék (hüvelyesek:17 kg/fő/év) és lényegesen kevesebb volt az állati fehérje (hús:34 kg/fő/év) fogyasztása. A világ azon területein, ahol a  mezőgazdálkodás intenzívvé vált, egyre több lett a feleslegben termelt  növényi termék, amit az állatok takarmányozására lehetett fordítani és ezáltal egyre több állati fehérje élőállítása volt lehetséges. Ennek egyik következménye, hogy napjainkra jelentős mértékben megváltozott a növényi fehérjék (3-4kg/fő/év) és az állati fehérjék (70-75 kg/fő/év) mennyisége és aránya táplálkozásunkban. A túlzottan sok állati fehérje fogyasztása egészségügyi problémákat okozhat, pl. magas vérnyomás, elhízás, köszvény stb. Az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása a teljes értékű táplálkozásban ezért másodlagos a növényi élelmiszerekhez képest. 2-3 húsos nap/hét javasolt, ami többségében fehér hús (baromfi, hal) legyen. Kevésbé ajánlottak a feldolgozott húskészítmények, felvágottak a túlzott sótartalom és a tartósság, küllemi tetszetősség érdekében hozzáadott adalékanyagok miatt. A különböző növényi alapú élelmiszerek kombinációjával (gabona és hüvelyes) a szervezet számára kielégítő fehérje ellátás biztosítható a húsmentes napokon is, mert a két növénycsoport egyidejű fogyasztása a fehérje felhasználási hatékonyságát javítja.

Jó megoldás a növényi fehérjéket kombinálni mérsékelt mennyiségű állati fehérjével, pl. tojás, sajt. Az állati belsőségek és a zsír túlzott fogyasztása azért nem javasolt, mert ezek kiválasztó, raktározó szervek, méreganyagot tartalmazhatnak (pl. máj, vese) az emésztés és az állat által elfogyasztott takarmány minőségétől függően. Minden zsírszövet jó raktára hosszabb távon is a szennyező anyagoknak. Az állati fehérjék emésztése tovább tart, jobban igénybe veszi az emésztő rendszert. Ennek oka a húsok magas fehérjetartalma és az emésztés során képződő purinok (pl.húgysav), amelyek idővel az ízületekben lerakódhatnak. Hústermeléskor a takarmányozás által nagy a takarmány(gabona)  értékesülési vesztesége, amikor a gabonafehérjét az állatok takarmányozásával húsfehérjévé alakítjuk át. Átlagban 7 gabona kalória takarmányozásával lesz 1 állati kalória: hús, tej, tojás. A teljes értékű táplálkozás arra is törekszik, hogy a kevesebb állati fehérje fogyasztásával  kevesebb takarmányt használjon fel és ezáltal is mérsékelje a világ táplálkozási fehérje  hiányát. Az állattenyésztésnek túl sok növényi fehérjére van szüksége ahhoz, hogy különböző állati termékeket állítson vele elő, amit aztán kész állati termék formájában elfogyasztunk, aminek túlzott fogyasztása egészségügyi problémákhoz vezethet.

A túlzott állati fehérje fogyasztásból eredő betegségek a fejlett országok lakosságát érintik leginkább egészségügyi szempontból. A teljes értékű táplálkozás a tejet és tejtermékeket többségében savanyított tejkészítmények (joghurt, kefir, túró, sajt) formájában ajánlja, mert a tej nehezen emészthető, viszont savanyított formában (a baktériumok feltáró munkája miatt) a gyomor számára könnyebben emészthetővé válik. A tej és tejkészítmények is fontos fehérje és kalcium, valamint B2, B12, és A vitamin források. Fehérjére tehát szervezetünknek szüksége van. Mind az állati mind a növényi fehérjék értékesek, de gondoljuk át, hogy valóban mindig a szükséges és elégséges mennyiségben és minőségben fogyasztjuk-e őket.
Dr Varga Adrienne egyetemi adjunktus -  SZIE KTI

Túl kevés vizet isznak a gyermekeink!

Holzmann Brigitta dietetikus javaslata szerint, a gyerekeknek legalább 1,5 liter folyadékot kell meginni, mindennap! "Attól, hogy nem szomjas, még nem biztos, hogy eleget iszik! Ha sokat mozog, megizzad illetve láz, hasmenés, hányás esetén: növelni kell a napi mennyiséget 2 liter fölé! A legjobb szomjoltó a tiszta víz. Jó választás még a víz mellett a frissen facsart gyümölcs- és zöldséglevek (vagy ezek vízzel hígítva), szárított gyümölcsökből készülő teák, citromos víz."

"Egy új amerikai tanulmány szerint a gyermekek nem fogyasztanak annyi vizet, amennyire szükségük lenne, ez pedig súlyos hosszú távú következményekhez vezethet.
„Már az enyhe kiszáradás is befolyásolja az élettani folyamatokat és fáradékonyságot, izomgyengeséget, fejfájást és szájszárazságot okozhat” – mondta el Samantha Heller dietetikus, aki nem vett részt a vizsgálatban. A nem megfelelő hidráltság emellett a kognitív- és a szellemi teljesítőképességet is ronthatja.

Az American Journal of Clinical Nutrition folyóirat októberi számában közzétett tanulmány szerint mindössze a fiúk 15-60, a lányok 10-54 százaléka iszik elegendő vizet az érvényes javaslatokhoz képest.
A legtöbb gyermek nem vizet, hanem főleg cukrozott üdítőitalokat fogyaszt, azonban akik főként vizet isznak, kevesebb üdítőt és magas kalóriatartalmú ételt vesznek magukhoz. Ashima K. Kant, a New York Városi Egyetem kutatója munkatársaival összesen 3978, 2 és 19 év közötti fiú és lány vízfogyasztását vizsgálta 2005 és 2006 között. A 2-5 év közöttiek átlagosan 1,35 liter, a 6-11 évesek 1,56 liter, a 12-19 évesek 2,32 liter folyadékot fogyasztottak naponta, a lányok rendszerint kevesebbet, mint a fiúk.
Étkezésekhez gyakrabban fogyott üdítő, mint víz, a folyadékbevitel nagy része az étkezés mellé megivott italokból származott, míg a tiszta víznek csak egyharmadát itták meg étkezéskor.
„A sima víz mellé gyakrabban választottak egészséges ételeket” – írták a kutatók.
„Minden olyan próbálkozás, amellyel mérsékeljük az üdítők fogyasztását és elősegítjük a vízivást arra is kellene irányuljon, hogy az étkezések mellé a tápértéket nem hordozó cukrozott üdítők helyett vizet igyanak a gyermekek.”
Az életkor előrehaladtával a napi folyadékfogyasztás egyre nagyobb részét tette ki a tiszta víz, míg a tápértéket képviselő italok, például a tej fogyasztása csökkent. A víz a testsúly 55-75 százalékát teszi ki. Víz nélkül néhány nap alatt elpusztulnánk, mert szervezetünk nem képes tárolni azt, ezért az elvesztett vizet minden nap pótolni kell.
„Adjunk a gyermekeknek cukrozott üdítők helyett vizet napközben az étkezések között” – tanácsolja Heller."

Medvehagyma krémleves

Medvehagyma  0,25
Burgonya  0,10
vöröshagyma 0,10
fokhagyma  0,02
alaplé 1,-
tejszín 0,30
víz 1,-
vaj 0,05
só,bors
A finomra vágott hagymát megfonnyasztjuk a vajon, ráreszeljük a fokhagymát, hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát és felöntjük a vízzel és alaplével. Ha a burgonya puhára főtt, lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a medvehagymát és leturmixoljuk, szűrjük, majd tejszínnel dúsítjuk. Kecskesajtos krutonnal tálaljuk.
(sol)